Szakmai bemutatkozás

Fedor Zsófia vagyok, 21 éves. Nyíregyházán élek a családommal. Általános iskolai tanulmányaimat a nyíregyházi Móra Ferenc Általános Iskolában végeztem, majd 2008-ban felvételt nyertem a szintén szülővárosomban található Kölcsey Ferenc Gimnáziumba. 2012 májusában érettségiztem, történelemből emelt szintű érettségit tettem, jelentkezésemet pedig elfogadták a Debreceni Egyetemen. 2012 szeptemberében elkezdtem felsőfokú tanulmányaimat a Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Karán, történelem alapszakon. 2013-ban az 50 kredites kiegészítő modul gyanánt az olasz nyelvre esett a választásom, ekkor döntöttem el végelegesen, hogy a tanári pályát választom hivatásomnak.

Anyai ágon generációkra visszamenőleg egy háztartáson belül legalább egy pedagógus ősöm van, ezért egyáltalán nem meglepő, hogy a tanárságról a családra asszociálok. Egész kiskoromtól kezdve otthonosan mozogtam az iskolában, mindig tisztában voltam az oktatás és a nevelés fontosságával. Az iskolák világa számomra mindig egyfajta otthonosságot és biztonságérzetet nyújtott, amelyhez a családom és alsós tanítóim is nagyban hozzájárultak. Valamikor a kisdiákból nagydiákká válás folyamán dönthettem el, hogy én is pedagógus szeretnék lenni. Persze ez akkor még nem volt tudatos döntés, inkább csak úgy éreztem, hogy ez az a környezet ahol jól érzem magam, és nem szeretnék kiszakadni belőle. Ma már tudom, mikor arról beszélnek, hogy a kisdiáknak tanítót, ne iskolát válasszanak a szülők, arról van szó, milyen meghatározó a szerepe azoknak az embereknek, akikkel ezekben a korai években kapcsolatba kerülnek a kisgyermekek. Úgy érzem, az útravaló, amit ebben a korban családomtól, tanáraimtól kaptam, jól megőrizve továbbvihető, és továbbadható az én saját gyermekeimnek és leendő tanítványaimnak is. 

Általános iskolás koromban sokféle, az iskolám által kínált szabadidős tevékenységben részt vettem; jártam művészeti-, kulturális- és sportfoglalkozásokra, ahol sokat tanulhattam a fegyelemről és a csoport összetartó erejéről. Visszagondolva értékes tapasztalatokat szereztem, és nem csak annyit profitáltam, amennyit a foglalkozásokon tanultam, hanem rálátásom nyílt arra is, hogy az egyének, a csoportok hogyan képesek együtt dolgozni egymással és az oktatójukkal. Megtanultam azt is, hogy a szabályokat mindig tisztázni kell az egész kis gyerekekkel is, mert egy gyerek nem attól érzi jól magát, ha mindent szabad, hanem attól, ha keretei és biztonságot nyújtó korlátai vannak az életének.

A gimnázium már egy teljesen más világ volt, sokkal több problémával találkoztam ott, mint az azt megelőző éveimben, amiket az oktatásban töltöttem el. Ezekben az években megtapasztalhattam, hogy „a tanár is ember”, és az emberek nem egyformák. Ezek a negatív élmények is erősítették elhatározásomat, hogy én is pedagógus legyek. 

Célom, hogy a tantárggyal rokonszenvező, az elvárt minimumnál többre kíváncsi, tanulni vágyó gyerekek érdeklődését kihasználva olyan ismereteket adjak át nekik, ami csak a tankönyvekből nem elsajátítható. Akik más területekre fókuszálnak, azoknak pedig az általános műveltségük gazdagításához, életszemléletük alakításához szeretnék hozzájárulni.
Sokszor elhangzott már, hogy a történelem egy felesleges tantárgy, miért is foglalkozunk egyáltalán vele, amikor már úgyis elmúlt. Az én véleményem szerint a történelem meghatározó része minden ember életének, hiszen a múltunk formálja a jelenünket, a múlt hibáiból, tapasztalataiból építkezünk, így semmiképpen sem szabad megfeledkeznünk fontosságáról.