Február 29., hétfő, reggel 8 óra...
Viszonylag rövid éjszaka után új hét virradt, mely számomra a modern eszközös prezentációt is jelentette. Érthető módon ez kicsit jobban eltér az átlagtól, mint egy újabb hétfő reggel... mégiscsak különlegesebb.
Nyugtalanul tartottam az iskola épülete felé, útközben újra meg újra átgondolva a kiselőadás menetét. Ez annyira jól ment, hogy arról teljesen el is feledkeztem, hogy azon aggódjak, hogy mégis MIT fogok mondani. Amikor pedig rám irányult a figyelem, annyira megilletődtem, hogy az agyam beszédért felelős részlege e pillanatnyi üzemzavar következtében megszűnt működni, én meg bután hebegtem-habogtam... Gondolom időközben összeszedtem magam, mert az óra végül is a terv szerint meg lett tartva, és nem is sikerült nagyon rosszul.
A felkészülés elején Bencével megegyeztünk, hogyan osztjuk fel az anyagot; rá lett bízva az összes angol nyelvű forrásunk, míg én elvállaltam a fennmaradókat, és azt, hogy az összes kigyűjtött információt belevarázsolom egy prezibe. Ezzel az órát megelőző hétvégén készültünk el, s közben folyamatosan ötleteltünk, hogy hogyan tudnánk interaktívvá tenni az egészet, hogy minél jobban be tudjuk mutatni az oldalak használatának különböző módjait. Összességében szerintem ez a rész nagyon jól sikerült, mely nagyrészt Bencének és a fantasztikus facilitátor képességének köszönhető (azt hiszem nekem még sokat kell ezen dolgoznom). Az elméleti rész, melyet nagyobb részben én tartottam, kevésbé volt ennyire sikeres; egy pár plusz dia talán még jól jött volna, mely nem csak nekem lett volna nagy segítség, hanem a hallgatóság számára is könnyebben követhetővé teszi az előadást. Legközelebb sokkal több időt fogok fordítani arra, hogy elpróbáljam az egészet, esetleg valakinek elmondani, így nemcsak magabiztosabban tudom előadni a "nagyközönség" előtt, hanem a külső szemlélő észrevételeire támaszkodva tudok javítani az esetleges hiányosságokon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése